Az hogy a mutatók így alakultak persze ráfogható a válság elhúzódó hatásaira (a látható kilábalás elmaradására), épp úgy mint a kétségtelenül (pont a hétvégéken és az elő- utószezonban) mostoha időjárásra is.

Én személy szerint, bár naponta több órát töltöttem a balatoni tartalmak böngészésével ez időszakban alig (pontosabban egyáltalán nem) találkoztam a hagyományostól eltérő internetes kampánnyal, pedig az emberek nagyobb része már itt tájékozódik, nem óriásplakátok, televíziós és rádiós reklámok, újságokban közzétett hirdetések alapján dönti el hová menjen és mikor, s ha már ott van mit csináljon!

A másik említésre való tény, hogy a Balatonnak nincs saját (tartalmat, és nem tartalom átvételt hozó) online médiája, marad a három megyei napilapból tájékozódás…

Ha még azt is megtudhatná minden érdeklődő, mit lehet tenni a Balatonon szélben, hűvösebb időben, esőben, hová érdemes ellátogatni "rossz időben" az unalomig ismert emblematikus balatoni látványosságokon és programlehetőségeken túl, mindjárt jobb eredményeket értünk volna el. De ebbe is bele kell fektetnie valakinek, és ezt a munkát is fel kell vállalnia és el is kell végeznie valakinek, mert a régi módszerekkel és mentalitással a Balaton lecsúszásra van ítélve!

A nem jelentéktelen vendégszám csökkenés talán ráfogható a külső hatásokra, az azonban a trendekből világosan látszik, hogy a minőségi fejlesztések nem hiábavalóak: ez a zalai és a wellness mutatókat tekintve szembeötlő. Hatvan szálék növekedés is zavarba ejtően jó, de az ebben a kategóriában a veszprémi partszakaszon elért duplázás egyenesen lenyűgöző adat. Somogy, avagy a Dél-Balaton bajban van, a gyógyfürdők sem teljesítenek, úgy mint korábban.

Az eredmények romlásához az is hozzájárul, hogy a vendégek a tavalyinál is kevesebb ideig időznek a Balatonnál, a távolabbról érkező külföldiek is már csak maximum 6 éjszakányit maradnak, míg a belföldiek fele ennyit.

A szállásdíj-bevételek 12 százalékkal voltak gyengébbek a katasztrofálisnak tartott előző évhez képest. A bevételek kétharmadát (fele-fele arányban) a gyógy és wellness szállodák vitték. A szállodák 46 (ezen belül a wellness és gyógyszállodák 64), a panziók 25, az üdülőházak 33, míg az ifjúsági és turista szállások 30 százalékos foglaltsággal működtek. A balatoni szálláshelyek (a főszezon végéig) összességében 12 százalékkal kevesebb szállásdíj-bevételt könyvelhettek el a 2009-es hasonló időszakhoz képest. Döbbenet!

Ehhez képest nagy a csend, vagy a tanácstalanság… A vendéglátás és a balatoni – nem szállodai – beszolgáltatások esetében is hasonló lehet a helyzet.

Lehetne joggal szidni az idei régiós marketingmunkát, mert az csupán pénzkidobásnak volt tekinthető, mert nem volt benne sem koncepció, sem hatásfok: a fesztiválok évére szőtt "tengernyi fesztivál" az elő és utószezonra (avagy a szezonhosszabbításra) szabott programok nem voltak idő(t)állóak, illetve elegendőek, míg a 70-es éveket idéző pecsételős akció (bár nem elvetendő) önmagában nem hozott áttörést.

Az eredeti cikket itt olvashatjátok