Látogatás a Szent Kristóf pincészetben

Egy napos önkéntes segítői pályafutásom zárásaként, Bence megvendégelt a Szent Kristóf pincészetben Zamárdiban. 3 kilométeres gyaloglás után hegymenet jutottunk el az alsó pincesorig, ahol aztán további kalandok vártak ránk...

Vicces, hogy a Balaton partján fekvő Zamárdi "felsőből" indultunk, majd a "csak simán" Zamárdiba jutottunk a dombtetőn. Én, aki 3 éve szinte a szobámat sem hagytam el, meglehetősen türelmetlenül rakosgattam a lábaimat, egyiket a másik után, de amint elértük a megváltást jelentő "Alsó Pincesor" táblát, végre fellélegezhettem a lemenő nap aranyló sugaraiba vont lejtős lankák láttán.

Sió-csatorna Rögtön a pincesor elején egy példásan művelt búzatáblában találtam magam. A hamisítatlan magyar táj, a gyümölcsösök és a gabonaszemek gazdagságot és békét sugárzó látványa, szinte azonnal magával ragadott és már csak a bort hiányoltam a szentháromságból.

Ahogy a lelkesedésem fokozódott - éreztem itthon vagyok -, jött csak az igazi meglepetés: Hosszú Gyuszi bácsi lovashintója fogadott menetre készen, amitől azonnali késztetést éreztem, hogy felpattanjak mellé a bakra és kézbe vegyem a gyeplőt. Az öreg szavak nélkül látta szememben a csibészséget, fejéről a kalapot lekapva fejembe, az ostort az egyik, a gyeplőt a másik kezembe nyomta.

Hosszú Gyuszi bácsi lovashintója

Amint a képen is látható, a lovak értetlenül álltak "vezetői kvalitásaim" láttán, főleg a jobb oldali ló próbált segítséget kérni gazdájától. A "vezetőcsere" már csak ilyen: kedvem lett volna suhintani egyet az ostorral, de a ló tekintetéből pontosan éreztem, hogy nem kéne kihúzni a gyufát!

Hosszú Gyuszi bácsi lovashintója

Miután a pacik hazamentek enni, mi is elköltöttük fenséges vacsoránkat, egy "mindent bele" vegyes tálat, hozzá "rozé hosszúlépést". A bőségtálon csupa szem szájnak ingere tradicionális sajtok, paraszt sonkák, kolbászok, zöldségek, hagymák, és juhtúrós kőrözött. Degeszre tömtük magunkat, és gyakran öblögettünk a rozéval. Külön kiemelném a tökmag olajat, amiből bőségesen tunkoltunk a kapros kecskesajthoz.

Koccintás a főnökkel Vegyestál

A ház specialitása a meggyes-mákos, és almás-diós rétes, amit már csak "doggy bag"-ben tudtunk hazavinni, de még ennek is meg volt adva a módja: szőlőlevél ágyon, páros meggyekkel megszórva. Le a kalappal! És amit még soha nem láttam: mentolba mártogatott fogpiszkáló, ez végképp levett a lábamról. Minden részletében hibátlan a vendéglátás!!

A pince A vacsora végére a csajok is megérkeztek, hogy levigyenek minket a hegytetőről. Az avar kupáról híres Szt. Kristóf pincészet házigazdái, midőn meglátták a kezemben az íjat, csak annyit közöltek: ne tedd ki a net-re, mert rögtön lebuksz, hogy amatőr vagy!

Jövő héttől minden pénteken kerti grill lesz, mint megtudtuk, érdemes benevezni!

bővebben a Szt. Kristófról

0 komment